Vicces történetek látássérültekkel

Sikerélmények egy pontírásos konyhában
Vendégeket vártam Aradról, és hosszú útra indultunk nyaralni, így szerettem volna meglepni őket egy jó ebéddel. Engem ért a meglepetések sorozata. Előtte való nap kezdtem süteményt sütni, és egy 3 éves barack lekvár nem akart elkenődni a sütemény tetején, mikor nagy küszködve kihalásztam  belőle azt a csomót, akkor jöttem rá, hogy az egy vileda kendő, amit nagyon jól tartósítottam 3 évig.

Aztán megnéztem a húslevest, amitől gyönyörű szép piros lett az orrom, és persze felhólyagzott.

Így kezdtem hozzá a kedvenc pulykamellet rántani, amit ananásszal töltöttem.

Gyönyörűen megterítettem, szép piros hólyagos orral fogadtam vendégeimet. A második fogásnál én kaptam a legszebb, szabályos szeletet, amit minden igyekezetem ellenére sem sikerült felvágnom. A kést már kétszer kicseréltem, gondoltam nem elég éles, de mivel ez sem volt eredményes, gondoltam – egye fene – megpróbálom kézzel. Beleharapva derült ki, hogy ez a műanyag dörzsike, amit szépen kirántottam. Így hát kacagással, és nagy vidámsággal indultunk el a kirándulásra.

Tanulság belőle, hogy miután elkészítetted az ebédet, csinálj leltárt a konyhában.   

********

Szadán lakom egy 3000 lakosú pest-megyei faluban. Az alább leírt eseménysor egy tavaszi délután játszódott le, amikor egy mellékutcán végighaladva kiérkeztem a főútra.

Alig mentem pár lépést a járdán, amikor egy kukának ütköztem, amit nem vettem észre időben. A szemetest azért tették ki a járdára, mert éppen ez volt a hétnek az a napja, amikor a falunak ezen a részén a kukásautó körutat tartott. A felborított kuka egész tartalma a járdára és a környező füves térségre ömlött. Szerencsére azonban nem volt közelben senki, én pedig úgy gondoltam, hogy a következményeket nem várom be, inkább sietve továbbindultam. Ezek után már számítottam hasonló tárgyak feltűnésére, így sikeresen kerültem meg három kukát. A szerencse azonban ismét elpártolt tőlem, amikor az ötödik került sorra, megint későn észleltem a "veszélyt", és a kukát tartalmával együtt a közeli árokba löktem. De ezzel még koránt sem volt vége aznapi „megpróbáltatásaimnak”. Tovább folytattam utamat a járdán, és szembe találkoztam egy öreg nénivel, aki megkérdezte: Mit csinál fiatalember? Hirtelen nem tudtam, hogy erre most mit kellene válaszolnom, de végül is röviden közöltem vele, hogy megyek a járdán. Mire ő megjegyezte: Azt hittem permetezik... A fehérbotot permetezőcsőnek nézte...

A főszám csak ezután következett. Egy parkolón kellett keresztül mennem, és ennek során sikeresen beriasztottam egy ott álló autót. A nagy hangzavarra a közelben álló tulajdonos járműve védelmére sietett, de hamar felmérte, hogy csak egy "kezdő tolvajjal" áll szemben. Miután megbizonyosodott erről, hangos röhögésben tört ki, amihez én is csatlakoztam. Majd miután biztosítottam róla, hogy legközelebb jobban megszervezem a kocsilopást, további izgalmak nélkül hazamentem.

********

Az úgy történt, hogy nővéremnél voltam látogatóban, és megkért, hogy teregessem ki a ruháit a mosógépből. Neki is álltam, szép szorgalmasan, ahogy láttam négy kötél van, gondoltam, ezen szépen elférnek a ruhák.

Az első kötél megtelt, jött a második, többszöri próbálkozás után a ruhák sorba potyadoztak a fejemre! Mit tehettem?

Jött a harmadik kötél! A ruhák szépen sorakoztak a kötélen. Elégedett voltam, gondoltam a negyedik kötél is szépen megtelik. Sajnos erről a kötélről is visszapotyadoztak a ruhák a fejemre. Magasan volt a kötél és fekete, megfogni nem tudtam, és ekkor kérdőre vontam a nővéremet. Miért csak két kötélen marad fent a ruha a négy helyett? Ő csodálkozva kérdezte? Négy? Hisz csak kettő van!

És szépen rá kellett jönnöm, hogy én a második kötél árnyékára is teregetni akartam. Még jó, hogy ki nem csíptettem! Hát ez történt velem.